- Bár október 3-án nem sikerült az MSZP elé kerülni, a vidéki polgármesterek nélkül maradt LMP-hez képest jobban szerepeltek, három polgármesteri posztot is elnyertek. Az önkormányzati választások óta mintha felerősödtek volna az ellentétek a Jobbikban, mivel magyarázhatók ezek a feszültségek?

- Nemcsak a helyhatósági választások óta eltelt időben, korábban is jelentek meg olyan cikkek a sajtóban, hogy törésvonalak vannak a Jobbikban. Eleinte főleg a balliberális média vizionált ilyen feszültségeket, de közel egy éve már a Fidesz-közeli sajtó is ilyesmiket írogat. Vagy említhetném a szintén Fideszhez húzó Nézőpont Intézetet, amely nemrég kilenc törésvonalat látott a Jobbikban. Ezek mítoszok, semmilyen valóságalapjuk nincs. Az október 3-a óta eltel időben a Jobbik a béke szigete volt, ahhoz képest, hogy milyen nehézségeink voltak az európai parlamenti, az országgyűlési vagy a helyhatósági kampány alatt. Mert a kampányok nemcsak az országot, hanem a pártok életét is képesek felbolydítani. Olyankor azok a véleménykülönbségek, amelyek jelen vannak egy-egy párt életében, felerősödnek. Igen, nálunk is vannak véleménykülönbségek, furcsa is lenne, hogy egy olyan nagy párt, mint amilyenné a Jobbik az utóbbi években kinőtte magát, teljesen homogén lenne. Az is természetes, hogy ezek a nézetek próbálnak a párton belül érvényesülni, keresik a maguk helyét, de ezeket nem nevezném törésvonalaknak. Nem a mi parlamenti frakciónkból léptek ki képviselők, hanem az MSZP-ből és az LMP-ből. Ezért nem értem, hogy milyen feszültségekről írt hétfőn a HVG. Ezek csacskaságok, ahogy az is az, hogy engem Ginónak vagy Zazának szólítanának a Jobbikban.

- Ezek nem az ön becenevei?

- Gyerekkoromban szólítottak Zazának, a Ginónak pedig egy korábbi munkahelyemen, de a frakcióban senki nem ismeri és nem is használja ezt a két nevet, így nem értem, hogy a HVG-cikk szerzője honnan vette az értesüléseit. Szóval ez is bizonyítja, hogy a sajtó időnként a sci-fi területére téved, amikor a Jobbikról ír.

- Tehát ön is elismeri, hogy vannak véleménykülönbségek a pártban. Milyen irányzatok léteznek a Jobbikban?

- Gyakran olvasom a sajtóban, hogy a Jobbikban a mérsékeltek és a radikálisok eszik egymást. Ez a dolog teljes félreértése, láthatóan nem ismeri a Jobbikot, aki ilyesmikről ír. A nézetkülönbségek az egyes ügyek, és nem ideológiák mentén alakulnak ki.

- Mondana példákat?

- Ilyen Törökország felemelkedésének, esetleges uniós csatlakozásának a megítélése. Szintén lényeges kérdés, hogyan viszonyuljunk a világ második legnagyobb gazdasági nagyhatalmához, Kínához. Ráadásul az egyes irányzatok között csak árnyalatnyi különbségek vannak, gond nélkül közös nevezőre hozhatók.

- Ön a keleti fordulat egyik szorgalmazója a pártban, ehhez képest most tért meg az Egyesült Államokból, ahol a nemzeti radikális mozgalmakat mindig bőkezűen támogató magyar közösségeket látogatta meg.

- Az USA-hoz való viszonyt érdemes két részre bontani. Egyrészt kérdés, hogy az Egyesült Államokhoz, mint nagyhatalomhoz hogyan viszonyul a Jobbik, másrészt ettől külön kezelendő, hogy milyen a kapcsolatunk az ott élő magyar diaszpórákkal. Tényként fogadjuk el, hogy az USA a világ vezető gazdasági, katonai és politikai hatalma, de úgy látjuk, nem sokat hoz a konyhára, ha Magyarország kizárólagosan az USA-hoz húz. Jó, ha vannak szabad vegyértékeink, és azokat kelet felé irányítjuk. Egyébként némi fáziskéséssel ezt Orbán Viktor is felismerte, igaz, pár évvel ezelőtt még mást mondott a keleti országokról. Mindegy, a lényeg, hogy ebben a kérdésben is tudtunk hatni a kormányra. Ami az Egyesült Államokban lévő magyar kolóniákat illeti: a mostani utazásom során a fiatalokat próbáltam megszólítani. Sokan közülük már nem tudnak, vagy rosszul tudnak magyarul, jó lenne megmenteni őket a magyarság számára. Az olaszok, a törökök, a kínaiak vagy akár a zsidóság sokat profitált abból, hogy az Amerikában élő nemzettársaik megőrizték az identitásukat és segítették az anyaországukat: úgy tűnik, ez nagyon fontos érték a globalizálódó világban.

- Azért a Jobbikban meglévő nézeteltérések mégiscsak komoly konfliktusokkal járnak, elég csak a Magyar Gárda párton belüli megítélésére, vagy a Gárdán belüli legújabb feszültségekre gondolni. Úgy tűnik, újabb szakadás előtt áll a szervezet, ön pedig nyíltan a Gárdából kilépő, a csendőrséget szervező Kiss Róbert mellé állt.

- Szakadásról szó sincs. Ezek a feszültségek két-három ember személyi konfliktusára vezethetők vissza, koncepcionális törésvonalak nincsenek. Bízom benne, hogy a vita mihamarabb nyugvópontra jut, mert a közösség céljaiban továbbra egységes.

- Találkozott már a Kissel szemben álló Ináncsi József Gárda-vezetővel?

- Igen, leültünk megtárgyalni az ügyet. Igaz, nem mindenben értettünk egyet.

- Hol tart most az ügy, rendeződött a Gárdán belüli vita?

- Jelen pillanatban nem tudok friss információval szolgálni, de biztos vagyok benne, hogy mielőbb helyükre kerülnek a dolgok.

- Az október 3-i eredményvárón nem a Gárda, hanem Kissék biztosították a helyszínt. Milyen szerepet tölt be a Csendőrség a Jobbik életében?

- Nem én döntöm el, hogy mi lesz a Gárda vagy a csendőrség jövője, ezért nem is szeretnék állást foglalni ebben a kérdésben. Fontos, hogy ez a közösség együtt maradjon, ezért meg is teszek mindent, ami tőlem telik. Ezért találkoztam Ináncsival, jelezvén, hogy olyan embernek kellene vezetnie a szervezetet, aki egyben tudja tartani. Szombaton volt egy összejövetelünk a pártban, ahol azt mondtam, a gárdisták nem a szövetségeseink, hanem édestestvérünk, és tűzön-vízen keresztül ki kell tartanunk mellettük.

- Most egy három éves kampánymentes időszak következik. Hogyan lehet a rendszeresen demonstráló, felvonuló, esetenként a rendőrséggel konfrontálódó Gárdát a Jobbik mellett tartani?

- Azt szoktam mondani, hogy a Jobbik több mint egy párt, egy közösség, melynek fontos partnere a Gárda. Rengeteg feladat vár még erre a közösségre. Egyébként a Gárda nem azért jött létre, hogy megütközzön a rendőrséggel. A Gárda soha nem is vívott utcai ütközetet, legfeljebb a rendőrök hurcolták el a gárdistákat. Másokon segíteni akaró, jóindulatú, tenni akaró emberekről van szó, ezért kértem Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy találjunk egy olyan megoldást, ami a rendőrség és a Gárda számára is elfogadható. Nagyon sajnálom, hogy a kormányfőben semmilyen belátás nincs.

- Érdekes, hogy amikor döntéshozó pozícióba kerül a Jobbik, már nem tart igényt a Gárdára. A Tiszavasvári polgármesterük egy hete azt nyilatkozta, ha rajta múlik, a városban nem lesz Gárda-vonulás.

- Fülöp Erik szavait kiforgatták. Ő azt mondta, azért nem lesznek Tiszavasváriban gárdisták, mert ott Nemzeti Őrsereg van, és számít a megerősítendő polgárőrségre is.

 

- Mindegyik Gárdára vonatkozó kérdésemmel ugyanoda akarok kilyukadni: ez egy mozgalom, aminek lételeme az aktivitás, ezért csak ideig-óráig kiszámítható a viselkedése, könnyen kezelhetetlenné válhat. Meddig lehet szüksége egy ilyen mozgalomra egy konszolidálódó pártnak, főleg, hogy az új törvények erősen korlátozzák a Gárda működését?

- Téved, ha azt gondolja, hogy a gárdisták szeretnek felvonulni. Ezeknek az embereknek van munkahelyük, hobbijuk, családjuk, mégis valamiért úgy érezték, hogy ki kell állniuk valami mellett, kötelességtudatból demonstráltak. Tehát ez egy értékalapú közösség, így nem az a kérdés, hogy felvonul-e vagy fel tud-e vonulni, hanem, hogy egyben marad-e. Abban egyetértünk, hogy szükség van az aktivitásra, de ebben a tekintetben is önjáró, nincs szüksége felsőbb irányításra, majd a közösség tagjai helyben megtalálják azokat a fórumokat, ahol és ahogy megnyilvánulhatnak.

- Gyakran hallani jobbikos politikusoktól, hogy a nemzetbiztonság beépült a pártba, a Gárdába, és szándékosan gerjesztik ezeket a feszültségeket. Van-e bármi bizonyíték erre, vagy ez is egy mítosz?

- Számos jel utal arra, hogy titkosszolgálati vegzálásnak vagyunk kitéve. Persze, ha lenne egyértelmű bizonyítékom, már előálltam volna vele. Azért mégiscsak furcsa, hogy háromhavonta megjelenik valaki, aki szét akarja verni ezt a közösséget. Egyébként az előző kormány idején egyes politikusok nyíltan beszéltek arról, hogy a szolgálatokkal figyeltetik a Jobbikot vagy a Magyar Gárdát. Nehéz ezt kiszűrni, de nincs titkolnivalónk, ezért nem is félek ettől.

- Azért a Jobbiknak sajátos kapcsolatai vannak a keleti térséggel, melyek nem illeszkednek az ország jelenlegi szövetségi politikájába, és ez akár kockázatos is lehet nemzetbiztonsági szempontból.

- Most mondtam, hogy nincs titkolnivalónk. Nyíltan felvállaljuk ezeket a kapcsolatokat, hogy mit gondolunk az egyes keleti országokról. Ez ennyit jelent és nem többet. Halottam, hogy a Fideszben sokáig azt gondolták, hogy minket Oroszországból pénzelnek, de én nem tudok másra gondolni, mint hogy magukból indultak ki, mert őket valaha valakik külföldről pénzelték.

- Mégiscsak furcsa, hogy egy magyar pártnak az iráni származású Jahromi Afi vendéglőjében gyűjtenek kopogtatócédulát, miként az is meglepő, hogy a jordán-magyar baráti társaság vezetője, Khaled Naffa is ennyire segíti a pártot.

- Nincs ebben semmi különös. Naffát – akiről úgy tudom, hogy keresztény – a Hazatérés Templomában ismertem meg, majd a választások után a párt képviselőit és a kampányfőnököket meghívta egy vacsorára, ahol kaptam egy apró, szimbolikus ajándékot, egy turistaútlevelet. Afi is jó barátom, akinek magyar felesége van, és perzsa identitása mellett már magyarul is érez. Ezek a körök nagyon jól ismeri és méltányolják a palesztin kérdésben vallott különvéleményünket.

- Nem tart attól, hogy esetleg megvezetik a pártot, olyasmibe vonják be a Jobbikot, amit nehéz lesz utólag kezelni?

- Mire gondol, az al-Kaidára? (Nevet.)

- Nem, de azért elég nehéz kiigazodni az egyes közel-keleti országok nyugati törekvésein. Nem tart attól, hogy belekeverik a pártot valamiféle titkosszolgálati játszmába?

- Ettől azért nem tartok, ez kémfilmekbe illő felvetés. Határozott és egyértelmű véleményünk van a palesztin-kérdésben, az iráni vagy az iraki ügyben, és azt is látjuk, hogy Magyarországnak komoly gazdasági lehetőségei lennének Ázsiában, ezért is törekedünk jobb kapcsolatokra ezekkel az országokkal. Tudom, hogy ezek a kérdések nagyon bonyolultak, hogy semmi sem fekete-fehér, de nekünk nem is dolgunk, hogy minden részletkérdésben igazságot tegyünk. Mint mondtam, az alapvető kérdésekben megvan a véleményünk, de egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: hogy Magyarország sikeresebb legyen.

- Az egyébként is megosztott ellenzéknek a kormánypártok számbeli fölénye miatt esélye sincs arra, hogy törvényjavaslatokat vagy módosítókat vigyen keresztül az Országgyűlésen. Milyen lehetőséget lát a parlamenti politizálásban?

- Meggyőződésem, hogy a Jobbik a legsikeresebb ellenzéki párt a parlamentben. A három ellenzéki párt közül egyedül mi tudtunk hatást gyakorolni a kormányzati politikára. Persze nem azért, mert befogadják a törvényjavaslatainkat, hanem mert a Fidesz lényegében a mi programunkból dolgozik, magáévá teszi az ötleteinket. A kettős állampolgárságot, a határon túli osztálykirándulásokat, a bankadót, multik megadóztatását mi vállaltuk fel először programszintjén. Viszont egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a parlamenti munka önmagában nem elég ahhoz, hogy a Jobbik előbbre lépjen. A társadalmi beágyazottság elmélyítése legalább ilyen fontos. Sőt, ha olyan a helyzet – és szerintem lesz rá alkalom –, akkor a legfőbb erősségünket, az utcai politizálást is elő kell venni.

- Milyen esetekben mennének az utcára?

- Az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése miatt nem demonstráltunk, mert a céllal, a magas végkielégítések megadóztatásával egyetértünk. Ebben is és sok más kérdésben is egyelőre kiváró állásponton vagyunk. (A hétfőn délelőtt készült interjút követően jelentette be Volner János, a párt parlamenti képviselője, hogy a Jobbik november 16-ra tüntetést szervez az új rendészeti törvény ellen, mert szerinte az lehetővé tenné, hogy kormány külföldi rendőröket hívhasson be Magyarországra és azokat akár tömegoszlatásra is bevethesse – a szerk.)

- Miként ön is említette, a kormánypártok szinte az összes szimbolikus nemzeti ügyet – a kettős állampolgárságtól a Trianon-napig – sikerre vitték. Találkoztam már olyan jobbikos vélekedéssel a parlamentben, hogy pontosan ezért balról kéne előzni a Fideszt.

- Ezek eleve rossz kategóriák, nincs értelme bal-jobb felosztásban gondolkodni. Persze vannak, akiket elkeserít a pártban, hogy a Fidesz úgymond kifogja a szelet a vitorlánkból, de ez a helyzetértékelés téves. A közbiztonság terén semmilyen eredményt nem tud felmutatni a kormány, az egészségügyhöz hozzá sem nyúltak, az oktatáspolitikában Hoffman Rózsa és Pokorni Zoltán egymás nyakát szorongatja, a cigány-magyar viszony feszültebb, mint valaha, új munkahelyeket még nem hoztak létre. A Jobbik vitorlája csak úgy duzzad.

- A felmérések viszont azt mutatják, hogy közhangulat javult az utóbbi időben, és az emberek elégedettek a kormány politikájával, ami mégiscsak elapasztja azt a szelet.

- Ez csak átmeneti változás, ezért nem fogjuk átformálni a Jobbik identitását. Nem nekünk kell megváltoznunk, hanem meg kell győznünk a magyar társadalmat, hogy nekünk van igazunk, és arról, hogy jobbról, balról megvezetik őket. Sokszor mondtam már, a társadalom kétharmada jobbikos, csak még nem tud róla. Az a társadalmi támogatottság, amit a Fidesz elért, tovább nem növelhető. Esetleg megtartható, de inkább lemorzsolódásra számítok. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy a Fidesz a szavazatok 53 százalékával szerezte meg a kétharmadot, tehát van egy jelentős réteg, amely nem ment el szavazni. Ám nekünk nem erre, vagy nem csak erre kell játszani, nem a Fidesszel vagy az MSZP-vel kell foglalkozni, magunkat kell jobbá tenni. Most szombaton azt mondtam, a Jobbiknak úgy kell működnie, mint a hadseregnek, az egyháznak és egy nagyvállalatnak. Az egyháztól a hitet, az elszántságot, a nagyvállalattól a profizmust, a hadseregtől pedig a fegyelmezettséget, önfeláldozást kell átvenni.

- Úgy tudom, hogy nem nagyvállalatot, hanem multit mondott.

- Korábban volt, hogy multit mondtam, de ennek a szónak a mi köreinkben negatív kicsengése van. Egyébként nem szégyen azt elismerni, hogy a multik fegyelmezetten és hatékonyan működnek. A Jobbik 1999-ben jött létre ifjúsági szervezetként, majd 2003-ban alakult párttá, és sokáig búvópatakként élt tovább. Az utóbbi években következett be a boom, özönlöttek az emberek a Jobbikba, persze szükség is volt az új tagokra a kampányban. A régi tagok félszavakból is megértik egymást, az újaknak viszont nem volt szervezeti kultúrájuk, hiszen többségük soha nem politizált előtte. Ebből aztán adottak nehézségek. Tehát a jövőben szűrni kell, vigyázni kell arra, hogy a mennyiség ne menjen a minőség rovására. Ne kérdezze, hogyan fogjuk ezt megvalósítani, vannak elképzeléseink, de még nem szeretnék beszélni róluk.

- Mire számít, 2014-ben váltópárt, koalíciós partner vagy továbbra is ellenzéki párt lesz a Jobbik?

- Örülnék neki, ha váltópárt lenne, mindnyájan ezért dolgozunk. Azt nem hiszem, hogy koalíciós partner lehetnénk, mert jelenleg nincs olyan párt, amelyikkel együtt lehetne működni. Nyilván ön kérdésével a Fideszre célzott, de én nem vagyok a Fidesz-Jobbik koalíció híve. Ha nem győzünk, akkor persze maradunk ellenzékben. De mi a győzelemre készülünk, még ha ezt valószerűtlennek is tartják most a politológusok. Ha a Fidesz elbukik kormányon, akkor nem marad túl sok alternatívája. Az MSZP a jelenlegi vezetőivel teljesen hiteltelen, és nem hiszem, hogy ezen túl sokat tudnának változtatni a következő években, az LMP-ről pedig kiderült, hogy rétegpárt, nem tudnak tovább növekedni. Tehát a Jobbiknak nagyon komoly esélyei vannak, de nekünk is változnunk kell ahhoz, hogy vonzó párt legyünk: le kell vernünk magunkról a ránk aggatott negatív sztereotípiákat.