Amikor tavaly tavasszal OV és PiSa kéz a kézben bejelentette, hogy két hét alatt rend lesz az országban, sokan kétkedve néztek, még többen pedig harsányan felröhögtek. Azonban a nagy többség mégha tudta is, hogy a bejelentés erős túlzás, bízott abban, hogy azért ha nem is hetek alatt, de néhány hónap alatt lehet majd változásokat elérni. Hogyha nem is oldódik meg minden egycsapásra, de azért majd lesz egy irány, ami efelé mutat.

Ma már jól látszik: nem lett. És nem hogy megoldás nem lett, de még irány sem. A súlyosan cigányfertőzött részeken tovább romlott a helyzet és máshol sem lehet azt érezni, hogy a közbiztonságban bármi javulás lenne. Szinte minden napra jut egy-egy olyan megdöbbentő történet, ami joggal háborítja fel és borzasztja el a társadalom nagy többségét, és ami mögött kivétel nélkül mindig cigányok állnak.

Persze most sokan mondhatnák akár a narancsos, akár a liberált oldalról, hogy ennek a problémának a megoldása nagyon összetett feladat, hogy a cigánybűnözés visszaszorítása együtt jár más társadalmi kérdések megoldásával is. És jönne még a többi szokásos, évek óta hangoztatott blablabla.

De legyünk nagyvonalúak és mondjuk azt, hogy rendben. Igazuk van. Magyarország dolgozza ki azt a romafelzárkoztatási stratégiát, ami aztán majd az unió alapprogramja is lehet. Menjen rá még fél év és szülessen meg a nagy megoldás. De addig is és eddig is, miért nem lehet és lehetett legalább azt megtenni, hogy a legsúlyosabban veszélyeztetett településeken kiemelt járőrözés folyik?

Miért nem lehet, vagy lehetett azt megtenni, hogy ott, ahol a lakosság nap, mint nap veszélyeztetve érzi magát a bűnöző cigányhordáktól, hogy ott, ahol ezt nap, mint nap jelzik az illetékeseknek, fokozott rendőri jelenlét legyen?

Tegnap este a radikálisok erre, és ezekre a kérdésekre szerették volna felhívni a figyelmet, amikor fáklyás felvonulást szerveztek a Borsod megyei Lakon annak az idős néninek az emlékére, akit másfél hete szórakozásból brutálisan gyilkolt meg négy cigány.

Az elkövetők, akik közül még egyik sincs több 14 évesnél, hetek óta azzal szórakoztak, hogy esténként a falut járták, és ha valahol világosságot láttak, beugrottak az udvarra, lekapcsolták a villanyórát.

A néninél is ezt játszották el, de ő észrevette és számon kérte őket. A szóváltást követően a retkek az udvaron egyszerűen agyonverték az idős asszonyt.

Erről az embertelen tettről szólt volna a megemlékezés és a figyelemfelkeltés. Azonban az este másképp alakult. PiSa rendőrsége nagy erőkkel vonult a helyszínre és ahelyett, hogy biztosította volna a rendezvény zavartalan lebonyolítását, a megemlékezőt kezdte vegzálni. A legnagyobb problémát számukra ismét az jelentette, hogy a megjelentek közül néhányan a Magyar Gárda oroszlánját viselték a ruhájukon. És ez akkora főben járó bűn volt, hogy az egyik gárdistát, aki történetesen Kiss Robi ex-gárdakapitány volt, felszólították arra, hogy vegye le a mellényét.

Tegyük hozzá rögtön, hogy érdekes mód a többi, több tucatnyi ugyanilyen mellény nem zavarta a rend éber őreit, nekik csak is kizárólag Kiss Robi mellénye okozott problémát. De ez olyan nagyot, hogy amikor a volt kapitány közölte, hogy márpedig ő nem vetkőzik, akkor a rendőrség úgy döntött, hogy előállítják Kisst. A felháborító eljárás hírére, ekkor a többszáz megjelent jobbikos szimpatizáns egy része az autó elé állt, így az nem tudta elhagyni a helyszínt. A helyzet végül odáig fajult, hogy a rendőröknek fizikai erőszakkal kellett eltávolítani az útból az embereket.

Ilyen előzmények után lépett a mikrofonhoz Vona Gábor, aki mindjárt az első mondataiban, a jelenlévő rendőröknek címezve kimondta az este legfontosabb kérdését: „Önök hol voltak akkor, amikor az idős nénit agyonverték?”

És tovább fűzve a gondolatot: Hány embernek kell még halnia, hány rettegésben töltött napnak kell még eltelnie, hogy történjen végre valami? Hogy lehet az, hogy most jutott százötven rendőr a helyszínre, más napokon pedig a rendőrség hiánya miatt szabadon garázdálkodnak a bűnözők?

És a legdurvább az egészben az, hogy ha átírnám a bejegyzés dátumát és az illetékesek neveit egy, vagy két évvel korábbira, mindenki azt gondolná, hogy véletlenül egy régi írást hoztam le ismét.

Pedig nem. Ez most van.

Akkor? Mi változott?